Sziasztok, úgy látszik végre elkezdtem ezt a blogot is. Remélem ez a történet is tetszeni fog nektek. Szeretném meghallgatni a véleményeteket.

 Befordultam a sarkon, majd megálltam a zebránál. Vártam, hogy zöld legyen a lámpa. A lámpa piros fénye elhalványult. Leléptem a zebrára, elindulva világító fényre lettem figyelmes. Megálltam egy pillanatra, mire ordibálás töltötte meg-e csendes  éjszakát. A fény egyre gyorsabban közeledett felém, mire  tudatosult bennem, hogy elütöttek. A fájdalom villámként csapott belém, majd minden elsötétült. 

Az emlékek rohamoztak meg, mikor megláttam egy medált az asztalon.
-Tetszik?-suhant mellém James.
-Olyan szép!-lebegtem körül.-Bárcsak az enyém lehetne!-suttogtam James-nek. Oly sok mindent kérhetnék de nekem ez a medál kell. Olyan hívogató, mintha csak nekem lenne tervezve. Oly szívesen venném fel, ha tudnám valamire.
-Vedd fel!-suhant az ajtóhoz James, majd eltűnt. Hülye ez? Nem is tudjuk megfogni a halandók dolgait. De ha megpróbálnám...Áhh, ezt már  párszor eljátszottuk. Félek, hogy megint be kell vallanom magamnak, hogy szellem vagyok.Ember akarok lenni. Futkározni a fűben érezni a meleg szellő érintését. Érezni, ahogy szerelmed ajkát a tiedhez érinti. Érezni, hogy szerelmes vagy. Érezni az esőt testeden, érezni a hideget. Na jó egy esélyt még megérdemlek. Hozzá értem, majd halk sikoly hagyta el számat. Éreztem a medált. Lassan felemeltem a kezemben.
-Úristen!-néztem végig magamon. Ember vagyok..